Magyarország Hawaii-a a Bokodi-tó

A képeket Bognár Boglárka készítette az MTI-nek, amik bármelyike lehetne képeslap is. Ha Bokodon járunk, úgy érezzük magunkat, mintha mesebeli tájon vagy filmes díszletek közt sétálnánk. A Komárom-Esztergom megyei kétezres lélekszámú község tava egyedülálló. A tóra épült faházak szinte Hawaiit vagy a Maldív-szigeteket idézik!

A Bokodi-tó az 1961-ben induló Oroszlányi Hőerőmű Vállalat számára létesített mesterséges hűtőtó, amely az erőmű melletti rét elárasztásával, vagyis a rajta keresztülfolyó Által-ér felduzzasztásával keletkezett. Az Által-ér Császár községtől délre ered, és Dunaalmásnál torkollik a Dunába. Az Által-ér eredeti medre valahol a tó közepén húzódott, ott, ahol a jelenlegi gát található. A gát funkciója a hűtőtó természetes keringtetésének fenntartása, ugyanis az erőmű felmelegíti, míg a hideg ágban lehűlt víz a technológia miatt keletkezett gőzt hűti vissza. Az erőmű folyamatos működése miatt a tó télen sohasem fagy be teljesen. A tó körül jelentős horgászparadicsom bontakozott ki az elmúlt időben.

Elképesztő videó a tóról:

Ha a falu történelme kicsit mélyebben érdekel akkor ez neked szól:

Valamikor itt is római telep volt, a honfoglalás idején szlávok lakták a vidéket. 1146-ból származik első írásos említése, később Károly Róbert nyilván innen származó jegyzőjének, Bokodi Györgynek a nevében került elő a község neve 1326-ban. Nagy Lajos királynak kedvelt vadászterülete volt a környék: közel állott ide szívesen látogatott Gerecér nevű vadászkastélya, a későbbi Gerencsérvár. Ebben a várban szállt meg 1440-ben egy éjszakára az Albert király halála után megözvegyült Erzsébet királyné a csecsemő V. Lászlóval. A kíséretében volt Kottanner Ilona a Visegrádról ellopott koronával. Innen indultak tovább a székesfehérvári koronázásra. Egyházközségünk történetében megbízható nyomok 1624-ig vezethetők vissza. A reformáció hatására a lakosság többségét kitevő evangélikusok alkottak már ekkor gyülekezetet Bokodon. Az ezt követő félévszázadot meghaladó viszonylagos nyugalom után a falu elpusztult, több évre pusztává lett a török háborúk következtében. A veszély elmúltával visszaszállingozó régi lakossággal újratelepülők is jöttek Hont és Nyitra megyéből tótok és kisebb részben németek is, akik idővel elmagyarosodtak. Az 1689. június 3-án datálódott faluszálló levél amit Széchényi György esztergomi érsek adott ki, védelmet adott a lakosságnak létfeltételeinek megteremtéséhez, vallásgyakorlásához is. A lakosság pótlására további telepítések történtek; 1718-ban németek Moson megyéből és Bajorország-Vorallbergből, 1751-ben Pozsony megyéből tótok települtek a faluba. Vallásukat tekintve vélhetően többségében evangélikusok voltak, bár az 1718-tól Eszterházy birtokba került faluban nehezebbé vált a protestánsok vallásgyakorlása. Eszterházy József 1746-ban átmenetileg az evangélikus templomot is elfoglalta. Gyülekezeti hitélet nem szakadt meg. A lelkész és a tanító folyamatosan jelenlévő szolgálattevő az egyházközségben. Balogh Ádám püspöktől 1758-ban három nyelven értő lelkészt kértek a bokodiak.