Tengerparti nyaralás vagy hegyvidéki kirándulás?

Nézzük a tengerpart által nyújtott lehetőségeket: szikrázó napsütés, a leírhatatlanul jó érzés, mikor a meleg, finomszemű, fehér homok csiklandozza a talpad, egy jóleső, hideg sör, egy kényelmes nyugágyon elnyújtózva…. az abszolút királyság feeling. Nem beszélve a víz által nyújtott rengeteg sportolási lehetőségről: úszás, (akár delfinekkel) búvárkodás, kajak, kenu, a jetski, parasailing és társai, bálna les, és az extrém sportok felsorolhatatlan változatai, bár nekem a cápákkal való úszkálás már kissé túlzásnak tűnik, de mint említettem kinek, mi. :)

Az élvezem én a strandot fejezet mellett felléphet egy-két irritáló dolog ezzel kapcsolatban. A népszerű, felkapott tengerparti strandok általában drágák és túl nyüzsisek. Pár nap után az a nagy strand zsivaj már nem biztos, hogy annyira kellemes. Mikor kinyújtom a karom és egy orosz turista vállát simogatom, nem igazán idilli. Idegesítő lehet még a parton versenyt szelfizők sokasága vagy a délután 3-kor már besörözve dülöngélő nyaralók. De persze erre is van megoldás, mint mindenre, a pihenni vágyó nyugodtan választhat magának egy lakatlan szigetet, nem pedig egy turista paradicsomot.

Jöjjön a hegyvidéki kirándulás. Hála Isten fantasztikus munkájának, rengeteg lehetőségünk van a kikapcsolódás eme fajtáját élveznünk. Anyagi ráfordítás pedig elég csekély, elég ha van egy kényelmes kis túra bakancsunk, egy jó kis hátitáskánk, amiben elfér a kis ivóvizünk és elemózsiánk és irány a dombocska, hegyecske. Bár nem árt ha van nálunk térkép és esetleg konyítunk a turista jelzések értelmezéséhez. Egyedül vagy akár családosan, csoportosan is ugyanúgy élvezhető. Bár számomra a hegyvidéki kirándulás zarándoklatszerű, megyek elmélyedve, a saját gondolataimmal és élvezem a táj szépségét és érintetlenségét. A kedvenc útvonalaim az osztrák Alpokban vannak, ahová rendszerint víz nélkül indultam, mert a hegyi patakokból friss vizet inni, a túra kifejezetten jó részei közé tartozott. Ezzel a programmal kapcsolatban szinte negatívumot nem is tudnék említeni, leszámítva pár apró kellemetlenséget, mikor a friss cipő feltöri a lábad, de hát egye-fene, ennyi belefér. Ha túl vakmerő az ember és kicsit fő a feje, egy-egy csúcsnál, hogy tök szép dolog, hogy feljöttem, de innen egyedül hogyan tudok lemenni…, de találékony az emberJ Akár belföldről sem kell kimozdulni, az Alföldet leszámítva nincs olyan hely Magyarországon, ahonnan ne lenne 50 kilométeren belül elérhető egy hegy, vagy dombság ahova ki lehetne menni kirándulni egyet.

Nektek mi a véleményetek erről, melyik kikapcsolódást választjátok gyakrabban?